A nap fenypontja: este 8ra megjott a csomagunk!
Ho Chi Mihn hullajat es rezidenciajat nagyon komolyan orzik a vietnamiak. Kettes sorokba fejlodve, fegyelmezett leptekben engedtek csak megtekinteni. Fotozni nem lehetett es a telefonokat kikapcsolva egz atlatszo muanyag szatyoarban, jobb kezben tarva volt szabad cipelni. Nehany pagoda es egy gyonyoru park megtekintesevel el is szaladt a nap elso fele, amit a Koto nevu etteremben pihentunk ki. 
Delutan lattunk to parton tornazo oreglanyokat. Eleg sokan nyomjak itt ezt a tajcsi-szeruseget.
Uton hazafele Szandi azon kapta magat, hogy egy banan arus no a vallara pakolta rudra fuggesztett kosarait, kalapjat es mar csomagolta is a bananokat nekunk. A penz amit mindezert kert, min. 3szorosa volt annak amit az valojaban ert es mivel mi csak felet adtuk, majdnem kitort a verekedes . Volt penzcibalas, kiabalas, majd Szandi felkialtott: "Fussunk baszki!". Igy futottunk, a no meg utanunk. Mindezt egy forgalmas keresztezodesben. Mar-mar azt hittuk, hogy sikerult lerazni, amikor megint megjelent mogottunk. Ujabb sprint! Vegulis sikerult lerazni... Veszedelmes ez a banan arus nepseg! Epp ezekben a percekben fogzasztjuk a banan zsakmanyt. Fincsi.
En ezt az egeszet nem is akartam... : }
A jo hir hallatan, hogy meg ma este itt lesznek a csomagjaink, fenekere vertunk nem keves penznek. Holnap Halong obolbe megyunk hajozni, aztan meg ejjel vonattal felhuzunk a hegyekbe, Sapaba. Bizti ami-bizti megvettuk a repjegzeinket is... Ha minden jol megy, jovo hetfon mar Kambodzsaban leszunk.
Mara ennyit.
Puszi mindenkinek.
Szandi&Branko
