Mexico - Yucatan

 

 Ismet egy-ket giccses keppel jelentkezunk, ezuttal Celestunbol. Celestun egy almos kis halaszfalu a Yucatan eszak-nyugati partjan. Egyetlen nevezetessege a paratlan noveny es allatvilaga. Pelikanok, kormoranok, flamingok, mosomedvek, magrove erdok... a kepek magukert beszelnek. Motorcsonakba szalltunk, hogy lencsevegre kapjuk oket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma delutan visszatertunk Meridaba, ahol Szandi elfogyasztotta utunk eddigi legfinomabb vacsorajat.

Holnapi program a vilag ujabb 7 csodajabol az egyik: Chichen Itza, majd visszateres Consueloekhoz Tulumba.

Akumal - ahol snorkeleztunk es orias teknosokkel usztunk.

Adi neni mindig isteni quasedillat keszit nekunk. 

Mizol-Ha, Palenque mellett. Palenquebe 12 orat buszoztunk ejszaka, de megerte...

 

A hegyek-dombok kozt az oserdoben kristalytiszta vizesesben furodtunk. Agua Azul

Ma pedig fantasztikus Maya piramisokat jartunk vegig a dzsungel kozepen.

Hihetetlen volt az atmoszfera, nehez paras levego es hozza a buja termeszet.

Most pedig ismet 8 oras busz ut elott allunk. Irany Merida es Celestum!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Consuelo ma iskitett magaert: 

Ma reggeli turank a kozeli cenotekhoz vezetett, ahol eszmeletlen barlangokban buvarkodtunk. 

 

 

A reggel a felhok ellenere csodasan indult... Consuelo neni fantasztikus reggelijevel.

Az elso fogas gyumolcs sali

majd a masodik sonkas sajtos burritos

... amit frissen turmixolt banan-papaja-narancs-ananasz-level kisertunk, nyami...

Mivel kicsit huvos volt, a strandolas helyett inkabb egy kozeli maya romvarost tekintettunk meg, Coba-t.

 

 Remesen hosszu volt az ut, kb. 42 ora amibol 17 ora repules...

... de a Marriott strandjan kipihentuk magunkat.

 olyan turkiz, hogy el sem hiszem es kuzdunk a hullamokkal

 es persze pozolunk is neha

 iden a Ritzben varjuk a karacsonyt... :)

  

panaderia

 

Posada los Mapaches a tulumi szallasunk.

Ver mapa más grande

es cicank is van!

Una agua pequeña por favor!

 Tulum beach

Sorry a szegenyes bejegyzesekert, de faradtak vagyunk.

Az elkovetkezendo napokban strandolgatni fogunk, ugyhogy semmi izgire ne szamitsatok, hacsak nem tamad a 20 meteres oriaskagylo...

Branko legnagyobb örömére elérkezett a várvavárt nap! Vasárnap délelőtt verőfényes napsütésben durvábbnál durvább verdák közt vártuk, hogy felhajthassunk A PÁLYÁRA.

Igaz, az autó volt már jobb formában is, és a bőröndök meg 3 utas súlya sem könnyítette a gyorsulást, mégis tuti kis kört futottunk. A pálya olyan dimbes-dombos vidéken halad, hogy többször volt olyan érzésünk, mintha hullámvasúton ülnék. Lotusokat, Porschekat üldöztünk, élveztük a száguldást. A csatolt videó kellőképpen visszaadja a hangulatot.

Ám minden jónak vége szakad egyszer. Neki kellett hát vágnunk hosszú utunknak, hogy még éjszaka hazaérjünk. Technikai okok miatt ez nem így történt...Passaunál egy kényszermegállót kellett beiktatnunk és csak hétfő reggel indultunk tovább.

De lényeg a lényeg, épségben hazaértünk.

És mint olvasható, megint van miről mesélni.....

 

 

 

Utolsó nap Vincent bácsi képeit tekintettük meg. Mivel Van Gogh mindkettőnk egyik nagy kedvence, élvezettel merültünk bele a tárlat nyújtotta vizuális örömökbe. Szívfájdalmunk csak annyi volt, hogy több kedvenc képünk nem itt, hanem a világ más híres múzeumaiban lett kiállítva. Úgy, mint pl. http://groupme.org/GroupMe/resource/1625 vagy http://entertainment.howstuffworks.com/enlarge-image.htm?terms=Van+Gogh&gallery=1&page=0 és még sorolhatnám...

A délután hipp-hopp elszaladt, este meg igyekeztünk időben nyugovóra térni, hogy valamelyest kipihenjük magunkat a hosszú út előtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délelőtt Edamba látogattunk. Sajtpiac nem volt épp, de egy kisebb séta kellemesnek bizonyult. Bár hozzá kell tenni, hogy Branko a sétákat eltérőképp értékelte....mivel egész út alatt bottal közlekedett. A lába így is fájt, a tenyerét meg feltörte a bot fogantyúja...De ha már ennyit utaztunk, akkor menni kellett!

Délután összeszedtük Zsófit az amsterdami főpályaudvaron. Több, mint fél év után jó volt újra látni egymást. Visszatértünk a campingbe és este 'kalapos barátaink' hatására ismét "útrakeltünk".... " TRAVELLING WITHOUT MOVING...... "

Csütörtök reggel új reményekkel telve indultunk tovább Amsterdamba. A Ring-projektet sem adtuk fel, elhatároztuk, hogy vasárnap a hazaúton visszatérünk még.

Pár száz kilóméter autózás után a határt átlépve a táj is teljesen megváltozott. A német rendezettséget felváltotta a holland rendezettség, melyen ezúttal a fríz hatás érződött.

Amsterdamtól 15 kilóméterrel északra egy tengerpari campingben béreltünk faházat. Szuper tiszta, hangulatos kis 4 személyeset, ugyanis péntekre Zsófi barátnőnk érkezését vártuk Londonból.

A gyönyörű tájjal itt Hollandiában sem tudtunk betelni. Fantasztikus, hogy burjánzott a természet alig 15 km-re a fővárostól! Vadkacsák, nyulak mindenfelé, csoportosan, a házikónk előtt is. Cuki bárányok és tehenek míg a szem ellát.

A camping az észak-holland 'Waterland' nevű természetvédelmi területen fekszik. (http://www.campinguitdam.nl/)  A közelben hangulatos kis halászfalvak találhatók, úgy mint Marken, Edam, Volendam, stb. Markenbe például egy többkilóméteres töltésen keresztül lehet bejutni, úgy, hogy az út gyakorlatilag a tengerben vezet. Jobbra és balra is víz.

(http://maps.google.com/maps?hl=hu&lr=lang_hu&q=Waterland,+Hollandia&um=1&ie=UTF-8&sa=X&oi=geocode_result&resnum=1&ct=title)

Jellemző, hogy a vidéket csatornák és tavak szelik keresztbe-kasul.

 

 E kellemes, szemetgyönyörködtető benyomások hatására, mire a városba (Amsterdam) értünk, kezdeti nehézségeink végképp feledésbe merültek. 1-2 órás császkálás után szépen lassan "nézőpontot váltottunk"....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A város apokaliptikus kavalkádjában érdekes dolgokra bukkantunk:

 

 

 

" A sex vajon mi...? "

Este az említett típusú kis falvakon autóztunk át. A természeti adottságokból kifolyólag a házak is egyedülállóak. A ház előtt utcafront, a hátsó oldalán pedig a csatorna. Így ha a holland mókus kilép a teraszára, a kert végében rögtön ladikra is szállhat. 

Szintén egyediek a hatalmas ablakok, melyeket nem takar függöny, így ha benézel a lakásba - azon túl, hogy mindent/mindenkit látsz - a tulsó oldali ablakon keresztül akár a kertbe is kitekinthetsz. Nem sok titkolnivalójuk lehet... :)

Mindenesetre nagyon bejött az épületek stílusa. No meg a rengeteg színes virág, és az ötletes, tarka kiegészítők minden kertben és házon!

 

Házinénink, Bärbel bőséges reggelijének elfogyasztása után, szerda reggel elautóztunk a Ringhez, hogy kezdetét vegye a szülinapi futam, ám a kapunál rossz hírek fogadtak.

"A pálya rendezvény miatt zárva."

Extrém kellemetlen volt a hír, mivel egész utunkat e nap köré szerveztük. Brankónak végképp elment a kedve mindentől, ne feledjük, 1100 kilómétert vezetett le fájós lábbal, csak hogy itt lehessen. Még egy fantasztikus almatorta sem tudta jobb kedvre deríteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lévén hogy nem akadt más tennivalónk, beugrottunk Bonnba. Az első dolog amibe bele szaladtunk az a Haribo gyár volt. Nem hittünk a szemünknek! Több száz négyzetméter gumicukor, egy kisebb gumicukor parádé. Az összes létező Haribo termék kapható, kimérve is, így kedvünkre válogathattunk. Ettől végre Branko is jobb kedvre derült.

Zöldalmás kábel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Este még versenyt is rendeztünk.

A délután további részében a csodálatos táj és a természet maximálisan feledtette a minket ért kellemetlenségeket. Életünkben először most láttunk teljes szivárványt.

 

Történetünk azzal a hétfői nappal indult, amikor Brankonak maga alá fordult a lábfeje és többszörösére dagadt a bokája, úgy, hogy alig bírt ráállni. A "láb-motívum" visszaköszönni látszott, mert a vietnámi utat Szandi lába sínylette meg...

Itt a blogon eltitkoltuk ugyan, de utunk harmadik napján, Sapában Szandi lábszárát átharapta egy kutya!

Sz.

B.

De kanyarodjunk vissza európai sztorinkhoz. Kedden, korai kelés után, sajgó lábbal, de ennek ellenére nagy lelkesedéssel indultunk el a Nürburgring felé. A lelkesedés 60 kilóméter után  hanyatlani kezdett, amikor az autó kipufogó rendszere csődöt mondott. A kocsi ennek folyományaként néha gyorsult, néha nem, illetve vagy 100-al, vagy 180-al tudott csak menni. Ez főként azért volt aggasztó, mert Branko 30. születésnapja alkalmából autózni szeretett volna a Nürbugringen, Európa leghíresebb egykori forma 1-es pályáján, ami az 1920-as évek végén épült, több mint 20 kilóméter hosszú és páratlan szépségű vidéken kanyarog Németországban.

De minden viszontagság ellenére elindultunk... és meg is érkeztünk.

A szállásunk egy nagyon hangulatos kis településen volt, fönt egy dombtetőn. Reggelente erre a kilátásra ébredtünk.

Időjárás Nürburgban :((

kedvenc pincernoink

utolso  vacsora, avagy ezt is jol kifoztuk...

ma reggel repulore szalltunk

a magasbol visszatekintve

Saigonban mindenki a TET-re, azaz a Hold ujevre keszul, mindent viragdiszbe boritottak

Jade pagoda

Ja, es interjut adtam a vietnami tv-nek... : )

...ez nem vicc, majd meglatjatok!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt szoktunk vasarolni...

 

 

 

 

 

Holnaputan veget er a strandolas, hetfon atrepulunk Saigonba, ahol meg 3 napot toltunk. Ugyhogy nemsokara szemelyes beszamolokkal is szorakoztathatunk titeket.

Tegnap hajokirandultunk egesz nap.

 

`Szarugy`

3szor megalltunk korallok kozt snorkelezni.

Kb. 150km motorozas utan faj ulni a gep elott.

 

Nehol leomlott a regi hid, ott gallyakbol utanaepitett hidakon kelhettunk at.

Ilyen ferfias arcu sellok uszkalnak mifelenk:

Egy lavornyi csikohal... 

sao beach

 

2-3 naponta szallast valtunk... mezitlab a homokban : )

Most a Beach Club nevu helyen lakunk 3 napig. Eszaki szel.: 10,1853 Keleti hossz.:103,9661

 

Sunset chill...

Hosszu utazgatas utan vegre megerkeztunk a nyugalom szigetere, Phu Quocra. Szallaskereses nem volt zokkenomentes, de most franko kis bungallonk van, arcunkban a tengerrel. Sok izgi nem tortenik, capak sem tamadtak rank. A kepeket viszont nem olvassa ez a gep, szoval egz kis turelmet kerunk. Megyunk is vissza napozni inkabb...

Megerkeztunk Chau Docba, szar hely, szar szallas, szar vegetarianus kaja. Szerencsere holnap 6:40-kor le is lepunk innen egy, remelhetoleg sokkal faszabb helyre.

szallasunk

 

6 dolcsi egy napra 2 fore

majd egyszer irni is fogunk de most ehesek vagyunk...

Tortenetunk felvezetesehez hozzatartozik, hogy Hanoiban a repterre erve szembesultunk azzal, hogz a jaratunkat toroltek. Utanakerdezes, telefonalgatas, idegeskedes, majd a PMT airlines alkalmazottjanak ismerosetol visszakatuk a jegy aranak nayobbik reszet, igy nemi rafizetessel egy oraval kesobb indultunk a Vietnam Airlines-al Siem Reapba. Az erkezes rendben zajlott, egy tuktuk mar vart is minket a repteren. 28 fok van este, igazi nyaralas hangulat. Ma pedig elkezdtuk felfedezni Angkort:

 

A mai napot a pihenessel toltottuk, neteztunk es informalodtunk a Kambodzsai szallasok felol. Holnap reggel motort berlunk, es Lao Cai fele megyunk dombokat es rizsfoldeket fotozni. Este indulunk vissza Hanoiba, mert hetfo delutan jegyunk van egy Siem Reap-i gepre, Kambodzsaba.

 Sa Pa

 

cukros bacsi

Barataink Phuong es Nam